A dolog onnan indult, hogy vannak ezek az újévi fogadalmak. Ha belegondolsz, egyik jobb buli mint a másik: lefogyok, leteszem a cigit, sportolni fogok, megtanulok angolul, munkát váltok, szakítok végre azzal az idiótával, nem építek stadiont közpénzből, nem szólok be a klímaváltozásnak. Kinek-kinek a saját realitása szerint ugyebár.

Na most azt ne kérdezd, hogy az én esetemben hogy lett ebből "heti egy nap internet, okostelefon, TV és rádió nélkül", mert még én magam sem vagyok biztos benne, hogy eszemnél voltam akkoriban. Ráadásul ha ígéretemet olvasva már most ellenállhatatlan késztetést érzel arra, hogy rávilágíts, mennyire ironikus ilyen fogadalmat tenni, majd blogot indítani a témának, akkor ünnepélyesen szeretném jelezni: szignifikánsan megugrottak az esélyeid, hogy fejbe vágjalak egy péklapáttal.

Igen, van itthon, képzeld. Neten rendeltem azt is. Meg lennél lepve egyébként, hogy milyen könnyű online beszerezni. A kedvencem a Star Wars idei bemutatójára készült egyedi darab, ami még a hírekben is szerepelt. Valami természetfeletti erő vezethette a tervező kezét, annyi szent. Más magyarázatot nem találok rá.

És ez a pár mondat el is döntötte a kérdést. Ha az előző bekezdést olvasva ugyanis rákattintottál a linkre, akkor nincs mese: az információra és a kapcsolódásra való azonnali igény legalább annyira átszövi a te életedet is, mint az enyémet. Meglepődtél, mi? Pedig ahogy azt a linken megnyíló kamuhivatkozás is röhögve tanúsítja: egy brancsba tartozunk. 

Na jó, ha te csak egy bekezdéssel később görgettél vissza klikkelni, még akkor is.

Nem hiszed? Akkor a biztonság kedvéért fussunk még egy kört. Gondolj csak vissza arra például, hogy mit is csináltál pontosan 10 perccel ezelőtt! Nem, nem, ha pornót néztél, akkor nem kell válaszolnod. Csak a többi alternatíva érdekel.

Gyanítom, hogy a "valami mást olvastam" ma már közöttük is eléggé a tabella alján végezne. Erre a lóra ma már senki sem tenné a pénzét, ha fogadni kellene. Ezzel szemben viszont dübörögnének a tétek az afféle válaszokra, mint mondjuk a "villamosra szálltam", "sört rendeltem", "vevőt szolgáltam ki", "beteggel voltam", "csomagomra vártam a reptéren", vagy éppen az "akkor indultam a WC-re".

Ne, ne, most ne rökönyödj meg megint. Neked is van legalább egy ismerősöd, aki ezt csinálja. Mert te ugye sosem. Helyes. Én sem.

És akkor el is jutottunk ahhoz a bizonyos fogadalomhoz.

Egy szilveszterhez közelgő napon rádöbbentem ugyanis, hogy a mobiltelefon, a közösségi média, az online filmszolgáltatók és híroldalak, az internet alapú navigáció és utazástervezés, no meg persze a netes jegyvásárlás és banki fizetés mennyire áthatja az életem minden pillanatát. Innen pedig már csak egy lépés volt, amíg megszületett a fejemben a kétséggel átitatott kérdés, hogy vajon tudnék-e még egyáltalán élni nélkülük. Ha nem is örökre, de mondjuk heti egy napon keresztül.

Hát, valahogy nálam is így indult ez az egész. Ami viszont ezután következett, ahhoz képest a péklapát is offline arcmasszírozó gépnek bizonyult...

(A kép forrása. Nem, most nem szivatlak)